CSENGŐ

Fontos figyelmeztetés, már így az elején! Védjük ezzel nemcsak az írót, hanem az olvasót is a bűncselekmények ellen. A szerkesztőről már nem is beszélve, hogy ne bűnözzön. Mert ez a történet megtörtént! De nem a Te országodban, kedves olvasó, akármelyik országban is éljél a Földön, mert nem ezen a bolygón történt, sőt, még csak nem is valamely valós bolygón – hanem a képzelet világában. De ott meg. Ott az ember olyan lehet, amilyen. S nem amilyennek mondják – hirdetik, hivatalosképp. A gazdagot jónak, nagyszerűnek, mert gazdag, a szegényt meg minden jellemvonásban szegényesnek – nem csak pénzben szegénynek –, mert ő szegény.

A kis történetnek nincs főhőse, se hőse, mivel a hős olyan személy, aki nem személytelen, névtelen, hanem aki valamely nagy cselekedetet, hősi tettet hajt végre. Történetünk embere meg ember, két lábú, két karú. Nem hős, hanem akivel csupán megtörtént az eset.

Hogy mikor esett? Mindegy az is, hiszen a képzeletben végtelen az idő.

A történetben egy koccanás volt, érdekütközés. Egy szegényé és egy gazdagé. Ezért jelentjük ki, hogy csupán a képzeletben esett meg, s nem a valóságban az eset, mert a törvény a gazdagot védi, róla rosszat senki nem mondhat! (Addig, míg gazdag.)

A történetben a szegény vállalkozó. Igen! Vállalkozó. Helyi, kicsi. Annyira mikro, hogy sokszor még önmagát sem veszi észre, hogy van, csak arról, hogy tud róla az adóhivatal, s mindig követel tőle valamit. S mert követelnek tőle adót, s az élet is követeli, hogy aki született, éljen, ezért dolgozik. Mivel máshol nem hagyták, hát vállalkozott. Három diplomája – ne ordíts, hogy felesleges, nem vagy te ricsajsajtós! – s három szakmunkás bizonyítványa is volt, amelyekkel éldegélhetett valahogy, negyven esztendős koráig. De mert a világban 65 évtől mondták idősödőnek az embert, az ő lakhelyén viszont már negyventől szeniorrá lett, ezért kirúgták. Hétfőn mondták, kedden már nem kell bemenni. S kedden azt, hogy máshová se kell menni, mert sehol se kell. Ezért vállalkozott, de nem tudta, mire. Hogy bevétele legyen, elvállalt mindenféle szerelést annál, aki fizetni tudott. A gazdagnál. A gazdag csengőt szereltetett fel a kapujára, szuper csengetőt, de a vállalkozóval vetette meg. Nem tetszett, így nem is fizetett. Se munkáért, se a már felszerelt csengőért. Per lett, melyben a szegény vesztett. Maradék pénzét, hitét és reményét, mindenét. Mert valakinek (de nem a szegénynek) mindig igaza van! CSENGŐ!

 

(Megjelent: Szó-kincs Antológia 2018. Aposztróf Kiadó - Ünnepi Könyvhét)