Beküldte Petrusák János - szo, 12/19/2020 - 18:50
Gunnyasztottak.
Közben hallgatásba burkolóztak.
Mert gondolkodniuk kellett volna.
Mint Rodinnél, csak nem úgy voltak éppen öltözködve.
Töprengeni!
Utóvégre ez egy szerkesztőségi ülés. Az ülés egyébként itt is tény volt. De minek?
Team ez — modern szóval. Végtére viszont (vagy elejére, vagy közepére, mindegy), de amire kellene, arra gondolni nem tudtak.
Ezért voltak ők itt, azok, ami: egy kis könyvkiadó. Meg a pénzhiány miatt. Miközben akinek pénze van, annak majdnem mindene lesz. Még gondolata is. Ha nem saját, megveheti másoktól.
Ők, ha nem is egészen szegényen, de legalábbis gondolatszegényen hallgattak.
Pedig kezükben a recept – mástól vették, vagy csórták, vagy akárhogyan szerezték. A recept, amely könnyű, mégis pénzt hozó diadalt kínál. Még az elkészítési módja sem túl bonyolult.
Így hangzik:
RELEVER (kiemelés)
à la siker (siker módra)
Hozzávalók: egy vagy több könyvkiadó — az adóhatóság megnyugtatására bejegyzett, szabályszerű cég a legjobb, mint alap, ahol munkaasztalként a munkát elkezdhetjük. Eszközként még kell (hiszen a főzéshez-sütéshez fontos az eszköz, mert például tűz nélkül sem lehet sütni-főzni) alapfelszerelés-gyanánt egy klopfoló, illetőleg mozsártörő a nem kívánatos, kis tehetségű, vagy egészen egyszerűen annak osztályozott próbálkozók (valamiféle literátorok) összezúzására. (A literátort ne szótárazd: szerzőt jelent.)
Kell még hűtő, lehetőleg mélyhűtő (ha már hibernáló nincs) a lerázhatatlanul próbálkozók ellen. Ezen kívül filéző-herélő-csontozó-zsigerelő nyelvkés a nagyon nyomuló grafománokkal szemben. A fentiekből már kapiskáljuk, milyen nehéz és veszélyekkel teli egy szerkesztőség élete.
Eme fenti eszközállomány után (amelyben még mindig fontos tétel a pénz!) lássuk azt az alapanyagot, amelyet feldolgozhatunk! Szó szerint fel!
Eszerint: végy egy friss, fiatal, de már kicsit romlott, vagyis fiatal kora ellenére érési fázisban lévő, viszont mindenképpen egész, még fel nem bontott húst. Aki a szerző. (Elviekben alapkövetelmény lenne, csakhogy az árat növeli, ha tud írni.)
A hús, mint alapanyag származhat akár nőnemű, akár hímnemű egyedből. Bár a hím egyre kevésbé kurrens (azaz keresett), mivel a húsa rágós. Legalábbis a hússzakértő szerkesztőnők kávé melletti véleménye szerint, a szerkesztő-férfiaknak viszont, ha azok férfiak, meg minek kellene az ilyen? Mármint másik férfi. Konkurenciának? Vagy sörözni?
Jó, de a hús! Gondolkodjunk. És képzeljük el a pacalt, amint féltékenyek vagyunk rá, vagy ha nem, akkor kocsmázni hívjuk…
Tehát: legyen inkább semleges nemű.
Úgy ám! Nem kimismásolt, valamely nemi identitással született, aztán ettől megfosztott, akár a szegény szobacicák, szobakutyák, hanem a mi húsunk még húsz éves korára se tudja eldönteni igazán, hogy melyik nemhez akar csatlakozni. Ebből aztán főzés vagy sütés közben, vagy valamilyen hideg eljárással, esetleg kombinálva bármit, igen, bármit, mit csak akarunk, csinálhatunk.
Ha már a hús megvan, zöldség is kell! Köretnek, amely hellyel-közzel főszereplővé javul. Pároljuk ezen jogcímen franciásan, szaftosítsuk németesen, vagy csak főzzük meg egyszerűen, a lényeg, hogy a zöldség mindig ott legyen a tányéron, mint eladhatósági tétel. A zöldség ugyanis kell, s minél grandiózusabb a zöldség, annál jobban értékesíthető! Hús nélkül viszont a zöldhülyeség semmit sem ér. Kivéve a vegákat, de őnekik meg műhúst adjunk. Ami húsnak néz ki, de nem az.
Egyébként szerzőnk nézzen ki szerzőnek — ezt nagyon akarjuk! Szerzőféleség nélkül ugyanis — figyelem! — a tálaláskor lebukunk, mivel egyértelműen művi lesz az egész műremek. Mint egy papírzacskó, amelyet felfújunk s durrantunk, csakhogy ez a fújás és durrantás jó sokba fog majd kerülni nekünk! És semmi haszon.
Így nem érdemes próbálkozni.
Az alapanyagok (friss hús, vagy hal, kagyló, béka, akármi, s zöldségek, azokból a szerzőileg termelt, saját, vagy néki ajándékozott fajták) előkészítése ügynök-ügynökség által hozott, vagy saját vadászású-fogású alapanyagok bő száma okán (hiszen annyian akarják, hogy elkészítve legyenek, mint szerző), rövid időt vesz igénybe. Inkább csak a válogatás a húsok-halak, s a melléjük adott zöldségek között az időigényes feladat.
A szerző elkészítése a recept alapján már egyszerűen s viszonylag gyorsan megy.
A friss húst, halat vagy békát, esetleg kagylót kiáltsuk ki mindenképpen különlegesnek. Amely csak nálunk, a mi kiadói konyhánkban van, s már sül-fő. Olvasói gyomornedv-előkészítés ez, éhségcsigázás a mindig valami újra.
Aztán fogjuk a marketingpanírt (jó vastagon, nem sajnálva új szerzőnktől), göngyöljük be úgy, hogy az, tulajdonképpen mi is volt ő, ne nagyon látsszon. Aztán süssük ki — ha már korábban, ötlet szintjén amúgy is kisütöttük ezt az egészet!
A mondott zöldségekkel tálaljuk, de nem akárhogy, hanem a média csillogó-villogó ezüst tálcáján. (Amely lehet alpakka is, ha csak arra van pénzünk, de mindenképpen ezüstöt mondjunk! Hozzá nagymama-féle békeidős eszcájgot is adjunk, úgy az igazi!)
És voilà! Vagyis inkább: Voilà autre chose! Azaz hátra van még a java. Amiért dolgoztunk! Hogy miért? Hát a pénzért! Ezért árazzuk be a terméket jó magasra. Legalábbis olyan szintre, hogy hasznot hozzon nekünk.
Ez az egész, kiadónk által elkészített, feltálalt… valami!
Amennyiben nem tetszik a fogyasztónak-olvasónak, akkor is eszi, nem eszi, nem kap mást! Ha meg mást akar, benne van a hiba. Mi tudjuk!
Hogy ne kaphasson mást, csak amit mi adunk, kell nekünk a már mondott — s nem pusztán fenyegetésül mondott — mozsár, filéző-csontozó kés az esetleg jó, de öntudatos, vagy csak a koncepciónkba bele nem illő szerzőkkel szemben. Mert a felvágottban lévő húsmassza szerintünk jó hús? Kívánatos? Csak a táplálékhiány leküzdésére jó. Akkor meg csináljon — külön jó tanács! — a kiadó nem is vagdaltat, hanem pépet a neki nem tetsző húsféleségből. Mi több, ez számára a siker!
Egyszeriben kész, mit kisütöttünk! Tálalhatjuk! A hasznot meg zsákolhatjuk. Boldogan.
Meg lett hát a recept! Kezdődhet a főzés. A szerző-kiemeléses, a garantáltan sikeres.
Hiszen ezért kiadók ők – nem szobát, hanem, ha egy mód van rá, mert lehetséges, akkor könyvet, sőt könyveket kiadók –, hogy sikeresek legyenek. Ez meg abban mutatkozik meg, ha pénzt, méghozzá sokat és még többet teremtenek. (Akár az istenek?)
Megjelent:
Búvópatak
XIX. évfolyam, 9. szám, 2020.
Kategoria:
Műfaj: